Tegnap a férjem dolgozott,ete felhívom,és kérdem mi van vele,h van..
Erre ő..nincs semmi baja,csak a szíve szakad mag.
Kérdem ..miért???
Erre ő elmondja,h még kedden történt,mikor a Zolcsi ment a munkaügyire,és ő mondott neki valamit,és azt a Zolcsi zokon vette..valami olyat,h miért hagyta az utolsó napra...
Azóta áll a bál...a csendes szenvedés.
A párom azt mondta,h reggel Z nem is köszönt...és persze hallgattam..és hallgattam,és én voltam a hibás ..ki más...,de nem is bántam,had mondja,mert akkor neki is könnyebb lesz.
Ezek után hívom a Zolcsit,h mi is van itt??
Őt is megviselte ez a dolog,hallottam a hangján...
Ő azt mondja,h az apa nem áll vele szóba,és este nem is köszönt...
Na most mit is csináljak..hogy hozzam helyre ezeket a dolgokat,mert ez nagyon fájdalmas volt nekem is..ilyenre nem is mertem gondolni,h nálunk ez megtörténhet...:(
Nagy nehezen beláttattam Z-vel,h legyen szives hívja fel,és tegyenek pontot az ügyre...mert ezt nem lehet csinálni,és én ebbe bele betegszem,én nagyon szeretem őket,és nagyon fáj...
Nem tudta,h akkor mit is mondjon neki...én meg azt mondtam,h mond azt h szereted,és bocsánat.
Szerencsére jól sültek el a dolgok..minden rendbe van,de egyik se beszél róla.
Én is megpróbálom elfeledni...de ilyenre nem gondoltam,h ilyen meg történhet..
19 megjegyzés:
Drága Cincike
Amik történnek ebben az országban, nem múlnak el nyomtalanúl. Mint mindíg a családok itták/isszám meg a levét a történéseknek.
A kilátástalanság, a bizonytalanság, mindenhol megteszi a magáét.
Épp a minap írtad, hogy a munkahelyeden mi van, szepy hasonlóképpen, s amiről még nem tudunk. Ennek olyan hatása van ránk, hogy elég egy gyufaszál és robbanunk, azzal együtt, hogy tudjuk, nem ez a megoldás.
A lkényeg, hogy talán még időben közbeléptél, s megtudtad akadályozni, hogy jobban elmérgesedjen a helyzet. Jó anya, remek feleség vagy, aki összetartja a családot, nagy szükség van ilyen emberekre, grt.
Cincikém, nincs semmi baj. Nálunk ez a mai napig megtörténik. Fújunk egymásra, hisztisek vagyunk, hol ezért-hol azért, és apukám is nagyon olyan, mint én, vagyis inkább fordítva. Bár én inkább megbeszélem a dolgokat, míg ő raktározza, és úgy van vele: majd elmúlik. De tudjuk, hogy szeretjük egymást. És amíg minden problémát meg tudunk beszélni, és szeretjük a másikat, addig nincs nagy probléma. Fel a fejjel. Minden rendben most már és tanulnak mindketten ebből is.Puszillak!
Ügyesen megoldottad és hallgattak Rád,így már minden rendbe jött. Ügyes voltál és Ők is!Mi is megszoktuk beszélni a dolgokat minél előbb annál jobb.
Legyen szép hétvégétek.
Nálunk is van ilyen,és tudják nagyon jól,ha hallgatok,és nem szólok hozzájuk,az rosszabb,mintha veszekednék....:(
Addig jó,míg tudnak-tudunk bocsánatot kérni,és tulajdonképpen nem is olyan nagy dolgok miatt haragszunk,csak kis butaságok..:(
Szép hétvégét! :)
Magduska drága
Olyan átlag anya vagyok,se jobb se rosszabb...
Igen,ez a kilátástalanság nagyon sok embert tönkre tesz....
Köszönöm kedves soraidat...ha téged olvaslak,minden olyan szép....
Vica drága
Az egy dolog,h van köztetek nézet eltérés...de azt nem tudom elképzelni,h valaha lett volna olyan,h nem beszéltek,vagy elmész otthonról,és nem köszönsz...
Köszi,h leírtad...
Manócska
Igen,én is azt hiszem ,és úgy látom minden meg oldódott...,és ők is jobban érzik magukat.
Csak az az egy szó kellett,csak nem tudták kimondani...
Szia Andi
Igen ez nálunk is így van...ha hallgatok,az rosszabb,mintha veszekednék...,de ez nem olyan volt...itt a csend is forró volt.
Soha ne tudd meg,milyen ez...
Pedig volt ilyen nálunk is...nem egyszer.
Pussz
Cinci.
Erre én csak azt tudom mondani,hogy pontosan tudom milyen az amikor még a levegő is izzik annyira feszült a légkör.
Cincikém ügyesen oldottad meg. Mindíg kell egy okos egyengetőnek lenni.
Kicsit lemaradtam cincikém, ne haragudj, de látom már helyesen megoldottad az ügyet. Néha nálunk is előfordul durcáskodás, de szerencsére nem komoly.
Legyen szép napod, puszillak.
Vica drága
..de az ugye régen volt????
Puszi.
Réka drága
Sajnálom,h te is tudod milyen is az....nálunk ritkán van olyan,és gondolom nálad is..
Dédike
Igen,mi nekünk össze kell tartani a családot...ugye???
Andi
Neked lányaid vannak,és szerencsére ezt nem tudod...ez nem durcáskodás volt,ez sértődés.
Igen, régen. Szerencsére.
Igen most már ritka ez az érzés de amíg a szüleimmel éltem folytonos volt, a kollégiumba is menekültem..hogy ne legyek otthon.
Szegénykém...akkor nem egy leányálom volt a gyerekkorod..
Puszi Réka:)
Megjegyzés küldése