mottó

"Két ember között a legrövidebb út egy mosoly!!!!"

2009. december 13., vasárnap

Linda Jennings A vörösbegy éneke



Karácsony Reggelre nagyon nagy hó esett. Anya szelíden odaszólt Dávidnak:

-Menj ki, kérlek, és söpörd el a kerti utat. Különben nem tud bejönni a nagymama. Pedig azt ígérte, eljön a karácsonyi ebédre.

Dávidnak nem tetszett a dolog. Épp akkor bontotta ki az ajéndékcsomagját. Új számítógépet kapott. Nagyon szeretett volna játszani vele.

- Pont most? - kérdezte.

- Gondolj a nagymamára, milyen nehezen tudna átlábalni ezen a nagy havon - mondta apa. - Elesik, és eltörik a lába.

Dávid fölvette régi, kopott zöld pulóverét és a bakancsát. Fogott egy nagy söprűt és kezdte eltakarítani a havat az útról. Szép kis karácsony, gondolta. Mint akármelyik hétköznap. Az embernek nem szabadna karácsonykor is dolgoznia.

Kis vörösbegy röppent az egyik közeli gallyra. Dávid szomorúan emelte rá a szemét.

- Te se lennél boldog - mondta -, ha idekinn kéne az utat söpörnöd ahelyett, hogy a kényelmes, meleg szobában várhatnád a karácsonyi ebédet.

De hiszen, gondolkodott el Dávid, a vörösbegy sose ül a kényelmes, meleg szobában. Mindig idekint van.

A kis vörösbegy ekkor hirtelen énekelni kezdett. És milyen csodálatosan! Igazi karácsonyi éneket. Dávid egészen földerült. Ha ennek a kis vörösbegynek a fagyos ágon ilyen jókedve van, én miért szomorkodjam?

Szinte kedvet kapott a munkához. Szép, tiszta ösvényt söpört az ajtóig. Egészen kimelegedett. Bement a házba. A munka után sokkal jobban esett neki a karácsonyi pihenés.

2 megjegyzés:

Manócska írta...

Nagyon szép kis mese és tanulságos is.

cinci írta...

igen nagyon szép
Örülök,h neked is tetszett..
Puszi,és szép napot.